| Jonathan Swift | |
 | |
| Született | 1667. november 30.[1][2][3][4][5] Dublin[6][7][8][5] |
| Elhunyt | 1745. október 19. (77 évesen)[9][1][10][2][3] Dublin[11][7] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | Ír Királyság[5] |
| Házastársa | Esther Johnson (1716–) |
| Élettársa | Esther Vanhomrigh |
| Szülei | Abigail Erick Jonathan Swift |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Szent Patrik-székesegyház |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | |
| Fontosabb művei |
|
 | |
| Jonathan Swift aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jonathan Swift témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jonathan Swift (Dublin, 1667. november 30. – Dublin, 1745. október 19.) angol születésű ír szatirikus író, esszé- és politikai pamfletíró, az irodalmi Scriblerus Klub tagja, anglikán lelkész. Legismertebb műve a Gulliver utazásai (1726) című regénysorozata.
Édesapja halála után hét hónappal született. Első öt évét Angliában egy dajkával töltötte, miközben édesanyja Írországban maradt. Később dublini rokonok nevelték.
1682-től a dublini egyetemen tanult, de a bizonyítványát csak kegyelemből (by special favour) kapta meg. Tanulmányai befejeztével Angliába utazott, ahol egy befolyásos nyugalmazott politikusnak, Sir William Temple-nek lett a titkára. Néhány év múlva Oxfordban folytatta tanulmányait. Visszatérve Írországba, az anglikán egyház felszentelt papja lett és Kilrootban helyezkedett el. Ezt az állást feladta, mivel 1695-től ismét Sir William alkalmazásába állt. Ebben az időben fejezte be első nagyobb művét, a Hordómesét (A Tale of a Tub), illetve írta meg a Könyvek csatáját (The Battle of the Books), amelyek 1704-ben jelentek meg nyomtatásban. Itt ismerte meg Esther Johnsont, Sir Temple házasságon kívül született lányát, akit műveiben Stellának nevezett el.
Sir William Temple 1698-ban bekövetkezett halála után Swift visszaköltözött Írországba, ahol ismét egyházi szolgálatba lépett. Stella, akit szoros szálak fűztek Swifthez, a közeli Trimbe költözött.
Irodalmi pályafutása 1701-ben kezdődött, a név nélkül kiadott Dissensions in Athens and Rome-mal. A korábban írt két művének megjelenésével Swift elkötelezte magát az írói pálya mellett.
Egy ideig a tory-párti hetilap, az Examiner kiadója volt, ám Anna királynő halála után a toryk befolyása, és ezzel együtt Swift politikai karrierje is lehanyatlott.
Esther Johnsonnal (Stellával) kötött házassága mellett tizenegy éven át meghitt kapcsolat fűzte egy másik fiatal hölgyhöz (Esther Vanhomrigh), akit Vanessának nevezett, és aki nem tudott Swift házasságáról. Vanessa 1723-ban halt meg, kevéssel az után, hogy megtudta az igazságot. Swift felesége 1728-ban hunyt el.
Swift 1713 és 1745 között a dublini Szent Patrik-székesegyház főesperese volt. Főesperesként gondja volt a székesegyházra, a misék rendjére, a templomi zenére, a rászorulók támogatására. Itt is temették el, akárcsak barátnőjét, Stellát.
Swiftet izgalmas, udvariatlan és különc embernek tartották. Különcsége leginkább a dr. Shit álnéven az emberi ürülékről írt értekezésben mutatkozott meg.
Utolsó évei teli voltak szenvedéssel, megromlott egészsége és kedélye miatt. Egyes vélemények szerint 1740-től szellemi hanyatlásnak indult. 1742-ben megrokkant, 1745-ben halt meg. Bár sok leírás és vizsgálat szerint öntudatát és valóságérzékét megőrizte, azonban bénulásos és afáziás tüneteket (képtelen volt szavakkal kifejezni magát, mert azok nem jutottak az eszébe, amikor beszélni akart) írtak le. Maga Swift is rengeteget panaszkodott ekkori leveleiben: kedvetlenségről, melankóliáról, eddig soha nem tapasztalt mértékű lelki (és testi?) fájdalmakról, maga is megfigyelte, hogy egyik keze kórosan gyenge, míg a másik oldala teljesen épnek tűnik. A helyzetet súlyosbította, hogy utolsó hónapjaiban az egyik szemét ismeretlen eredetű, fájdalmas daganat támadta meg. Betegségének vagy betegségeinek pontos oka és lefolyása nem ismert, egyesek szerint a barátnője halála miatti depresszió vagy egy lassú arterioszklerózis stroke-rohamot váltott ki, mások szerint Alzheimer-kórban szenvedett. Azonban ezek a diagnózisok mind retrospektív jellegűek, ráadásul ahány kutató, annyiféle véleményt fogalmazott meg; ennélfogva minden ezzel kapcsolatos megállapítás bizonytalan.[12]
