Bereck (románul Brețcu, németül Bretz, latinul Angustia) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Községközpont, Kézdimartonos és Ojtoztelep tartozik hozzá.
Fekvése
Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre, az Ojtozi-szoros
erdélyi kijáratának kapujában, a Berecki-patak mellett fekszik.
Nevének eredete
A magyar név a Brictius latin személynévre vezethető vissza; román neve a magyarból származik.[3]
Története
Területe már a legrégibb idők, a szórványleletek szerint legalább az újkőkorszak óta lakott. Kőcsákányok, újkőkori gömbfejű kalapács került itt elő, a későbbi korokból pedig egy híressé vált bronzlelet lándzsákkal és baltával. A Farkasvárnak nevezett helyen őskori település nyomait tárták fel.
Az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A romokhoz legendák kötődnek. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült Augustia néven 117 és 138 között, Hadrianus császár idejében. 1241-ben a tatárok pusztították el.
A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett.
A falut 1332-ben Beze néven említik. A település fejlődésére kedvezően hatott földrajzi fekvése. 1426-ban Zsigmond király mezővárossá emelte, később kiváltságos mezővárosként kivált Kézdiszékből, 1870 és 1876 között pedig törvényhatósági jogú város volt. 1910-ben 3275 lakosa volt, ebből 2087 magyar, 1186 román, 2 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 2840 lakosából 2091 magyar, 747 román volt.
Románia
é. sz. 46° 02′ 34″, k. h. 26° 18′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 34″, k. h. 26° 18′ 17″
.svg){kind=small}